Ajánljuk figyelmébe:
A fenntarthatóság legfőbb összetevői
A fenntarthatóság a különböző szempontok kiegyensúlyozását jelenti a szakpolitikai vagy projektdöntések meghozatalakor, különösen:
- Gazdasági szempont: Tőkeépítés, a gazdasági növekedés elősegítése, valamint a jövedelmezőség és a hosszú távú üzleti életképesség növelése.
- Környezetvédelem: A természet védelme és az erőforrások felelősségteljes felhasználásának biztosítása a jövő generációk szükségleteinek veszélyeztetése nélkül.
- Az emberi oldal: Az emberi egészség és jólét javítása.
- Szociális nézőpont: A munkaerő készségeinek fejlesztése, valamint az alkalmazottak közötti kohézió, kölcsönösség, őszinteség és jóindulatú kapcsolatok előmozdítása.
A fenntartható vállalkozások mind a négy területet igyekeznek előmozdítani,1 és ha bármelyikre összpontosítanak, a többit is figyelembe veszik.2 Tovább bontva, a fenntarthatóság az emberek és a bolygó védelmére összpontosít, miközben egyensúlyt teremt a nyereség és az üzletmenet folytonossága között.3
A fenntartható fejlődés olyan integrált megközelítést igényel, amely a gazdasági fejlődés mellett a környezeti szempontokat is figyelembe veszi.1987-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete úgy határozta meg a fenntarthatóságot, mint "a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékeinek képességét saját szükségleteik kielégítésére". 4
Mit jelent a fenntarthatóság az ipari szektorban?
A közelmúltig az ipari döntéshozatal szinte teljes mértékben az üzleti gazdaságtanra összpontosított. Az 1900-as évek közepe előtt például az gyárak kéményei a termelési folyamatok során mérhetetlen mennyiségű részecskét és vegyi anyagot juttattak a légkörbe, és egyáltalán nem, vagy csak kevéssé vették figyelembe a kibocsátásoknak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásait. Ez ma már nem így van: a fenntarthatósági megoldások egyre inkább előtérbe kerülnek.
A környezeti fenntarthatóság az a mérték, ameddig egy folyamat vagy vállalkozás fenntartható vagy folytatható, miközben elkerülhető a természeti erőforrások hosszú távú kimerülése. 5 Annak ellenére, hogy ez a kifejezés viszonylag új keletű, az ipar a 20. század folyamán drámai fenntarthatósági fejlesztéseket hajtott végre. Például az egy tonna acél előállításához szükséges energia mennyisége 1950 és 2010 között tonnánként 45 millió BTU-ról 15 millió BTU-ra csökkent, egy olyan időszakban, amikor a „fenntarthatóság” szót még nem is használták.

Gazdasági és ökológiai kölcsönhatások
Az acélgyártás folyamatainak javítása drámai csökkenést eredményezett mind a természeti erőforrások felhasználásában, mind a szén-dioxid-kibocsátásban, ami jól szemlélteti, hogy néha a gazdaságosság hogyan irányítja az ipari fenntarthatóságot. A fenntarthatósági fejlesztések gyakran a gazdaság javítására tett erőfeszítések nem szándékos következményei voltak.
A fenntarthatóság és a jövedelmezőség azonban gyakran nincs összhangban. Például a kéményekből történő szennyezőanyag-eltávolítás előnyös a környezet és az emberi egészség szempontjából, de a szükséges berendezések beszerzésének és üzemeltetésének komoly gazdasági költségei vannak. A helyzetet tovább komplikálja, hogy a szennyezéscsökkentő berendezések energiát igényelnek, amelyet rendszeresen fosszilis tüzelőanyagokból állítanak elő.
Bár a fenntarthatósági fejlesztések évtizedek óta folynak, a fenntarthatóság megtalálásához és számszerűsítéséhez gyakran tudni kell, hogy hol keressünk, milyen kérdéseket tegyünk fel, és hogyan értékeljük azt. A problémák megoldására irányuló holisztikus és összehangolt erőfeszítések végrehajtása a fenntarthatóság életképes tervezésével hatékonyabb megoldásokat eredményez, amelyek gyorsabban és kevesebb negatív hatással járnak, mint a véletlenszerű megközelítés.
Hogyan válhat az ipar fenntarthatóbbá?
A fenntartható gyártási gyakorlatok megvalósítása során figyelembe kell venni a környezetvédelmi, társadalmi és kormányzati (ESG) célokat, amelyeket az ipari üzleti döntések során hagyományosan figyelmen kívül hagytak. Korábban a folyamatfejlesztési projektekkel kapcsolatos megfontolások jellemzően kizárólag a gazdasági megtérülésen alapultak, de a fenntartható gyártási folyamatok holisztikusabb szemléletet igényelnek.
A vállalkozásoknak a következő kérdéseket kell feltenniük, amikor a gazdasági, környezeti, emberi és társadalmi elemek integrálásával igyekeznek fenntarthatóbbá válni:
- Elő lehet-e a terméket állítani más, kevésbé környezetterhelő nyersanyagok felhasználásával?
- Másalapanyagok esetén magasabb vagy alacsonyabb az energiafogyasztás? Mennyivel?
- Milyen hatással van a módosított gyártási folyamat az előállítási költségekre?
- Hogyan változtatja meg a fenntarthatóbb nyersanyagok iránti kereslet változása azok költségeit?
- Fizetnek-e a vásárlók felárat a fenntartható termékekért? Mennyit?
- A fenntartható alapanyagok használata több gazdasági lehetőséget teremt-e az ellátási lánc partnerei számára?
- A fenntartható alapanyagok használata javítja vagy rontja az emberi fejlődést szolgáló környezetet?
- Hogyan csökkenthetjük a kibocsátást?
A mérlegelés után a csapatok olyan megoldások megvalósításán dolgozhatnak, amelyek pragmatikusan kezelik ezeket a követelményeket. Meg kell jegyezni, hogy a fenntartható gyártással kapcsolatos kérdések középpontjában a gazdaságosság áll, mivel a vállalatok nem tudnak profit nélkül fennmaradni. Ezért a költségekkel kapcsolatos kedvező megfontolásokat tartalmazó fenntartható projektek nagyobb valószínűséggel valósulnak meg, mint azok, amelyek szem elől tévesztik a gazdasági realitásokat. Az erőfeszítések azonosítása, a fenntarthatóság minden szempontjának szem előtt tartása és e projektek előnyeinek pontos számszerűsítése kihívást jelenthet.
Míg a közgazdaságtan kritikus hajtóerő, az iparnak a környezeti, emberi és társadalmi tényezőket is szem előtt kell tartania. Alkalmanként az üzemek balesetet szenvednek, vagy nem tervezett események során többletkibocsátást okoznak. Ezek az események károsíthatják az embert és a környezetet.

Fenntarthatósági folyamatok és technológiák
Az ipari folyamatokat gyakran egyedi gyártási követelményeknek megfelelően alakítják ki, és sok működés-optimalizálásó, valamint fenntartható gyártási erőfeszítés hasonlóképpen egyedi jellegű. Egyes stratégiák és technológiák azonban több iparágban is megismételhetők. Ezek a következők:
- Dekarbonizáció, ami a fosszilis tüzelőanyagokat, például a szenet, a kőolajat és a földgázt megújuló energiaforrásokkal, például víz-, nukleáris, nap- és szélenergiával helyettesíti a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.
- Elektrifikáció, azaz a hagyományosan fosszilis tüzelőanyagokkal működtetett folyamatok átállítása villamos energia használatára, ami csökkenti a kibocsátást, ha a villamos energiát megújuló forrásokból állítják elő.
- Hidrogén előállítása és felhasználása a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.
- Szén-dioxid-leválasztó, -hasznosító és -tároló rendszerek (CCUS) bevezetése a légkörbe történő szén-dioxid-kibocsátás mérséklése érdekében.
- Körforgásos gazdaság kialakítása a hulladék és a környezetszennyezés csökkentése érdekében azáltal, hogy a tárgyakat és anyagokat többször újrahasználjuk, mielőtt kidobnánk őket.
- A víz megőrzése és rújrahasznosítása a nyersvízszükséglet csökkentése érdekében.
Ezek a fenntarthatósági eljárások és technológiák sok gyorsan fejlődnek. Az elkövetkező években a szakértők hatalmas előrelépést várnak e módszerek technikai megvalósíthatósága, környezeti hatékonysága, biztonságossága és gazdasági életképessége terén. A fenntarthatósági megoldások gyorsan fejlődnek, és az iparnak készen kell állnia az elfogadásra, figyelembe véve a gazdasági, emberi, környezeti és társadalmi tényezőket a működés folytatásához.
GyIK
Lábjegyzet:
1. The four pillars of sustainability (futurelearn.com)
2. (12) The Three Golden Rules of Sustainability | LinkedIn
3. The Triple Bottom Line: What It Is & Why It’s Important (hbs.edu)
4. https://www.un.org/en/academic-impact/sustainability
5. sustainability, n. meanings, etymology and more | Oxford English Dictionary (oed.com)